Mindenki csak Zsöcinek szólítja. A magyar rocktörténelem egyik emblematikus alakja, aki az Eddától a Beatricéig, a P.Boxon, Metal Company-n, Bill és a Box Company-n keresztül az újkori Dinamitig mindenütt precízen, megbízhatóan tépkedte - és tépkedi ma is - a négyhúrost. Nehéz vele összeveszni. Azon kevés számú rockzenész közé tartozik, akit csendes, szerény habitusa miatt mindenki szeret. A P.Box- interjú sorozat következő részében Zselencz "Zsöci" László basszusgitáros emlékezik a zenekarban töltött évekre.
- Mikor, hogyan ismerted meg Cserháti Istvánt és Bencsik Sándort?
- A P. Mobilból felszínesen ismertem őket, de hogy melyik évben találkoztunk először, azt már nem tudom megmondani. Tény, hogy az Edda-időszakomban sokszor játszottunk együtt. Janekkal és Mareczkyvel szorosabb kapcsolatban voltunk, emellett Piytivel és Samuval is többször találkoztam. Mindenki lejátszotta a saját buliját, utána együtt mentünk a Kis Olimpiába éjszakázni. A Vikidál Gyula távozása utáni első bulira viszont pontosan emlékszem: a Mobil 1979. szeptemberében Tunyóval lépett fel, mi pedig előttük játszottunk az Eddával. Fantasztikus élményben volt részünk, hiszen a koncertet tízezer ember tombolta végig. Nekünk az Eddával pedig ez volt az első igazán nagy pesti bulink.
- Hogyan kerültél a P. Boxba?
- A P. Boxba az Edda után kerültem. 1983. szeptember-októberében elterjedt a hír, hogy az Edda már csak a lekötött bulikat játssza le, decemberben feloszlik. A P.Boxból októberben kerestek meg, először Rohánszky Janival beszéltem, ő volt a zenekar keverő technikusa. Elvitt a Dési Huber Művház próbatermébe, ahol megállapodtunk, az Edda búcsúkoncertje után együtt folytatjuk. Kaptam egy kazettát tőlük, és októberben már ez alapján tanultam meg a P. Box-műsort. 1983. december 17-én Miskolcon volt az utolsó Edda koncert, ezt követően januártól kéthetente feljártam Pestre - akkor még vonattal - próbálni. Majd Budapestre költöztem, volt itt egy bérelt lakásunk az Eddával. Az első P. Box bulim 1984. áprilisában volt, az egész évet jórészt végig koncerteztük. Az egyik legkedvesebb koncertélményem, amikor az Iron Maiden előtt játszottunk több ezer ember előtt. Hatalmas buli volt. A maidenesek közül ketten-hárman végighallgatták a P. Box bulit is, az öltözőben pedig jó fél órát dumáltunk velük.
- Mikor kezdtétek el az 1985-ös Ómen című nagylemez munkálatait? Cserháti Pityi a legjobban sikerült P. Box lemeznek tartotta.
- Valamikor 1984 végén kezdtük el írogatni az új nótákat. Minden hétvégén kijártam Samuhoz Szigetszentmiklósra, ott is aludtam. Ketten ötleteltünk, írtuk a dalokat, hét közben pedig a zenekarral összepróbáltuk. A nóták nem a stúdióban születtek, azokat már a felvétel előtt megírtuk. Pityi és Samu a próbák közben megbeszélték, hogy Szabó Pistit lecserélik, így a lemezen már Pálmai Zoli dobolt. Ezzel már négy mobilos játszott a P. Boxban! A felvételeket a Filmgyárban készítettük két nyolcsávos magnóval. Kovács Gyuri volt a hangmérnök. Személyében egy nagyon profi szakembert ismertünk meg, aki sokat segített nekünk. Úgy készült a lemez, hogy feljátszottuk a dobot és az alapokat; jött a keverés, utána pedig már nem sok sáv maradt. Így nagyon sok részátírásra volt szükség, tényleg sokat kellett vele bajlódni. Dolgoztunk a hangszíneken is, aztán a végén minden felkerült. Egy hónap alatt az egészet felvettük. Hobó írta az összes szöveget. Korábban próbálkoztunk Gombócz Lajossal és Csiga Sanyival, de Samunak nem tetszett a munkájuk. Hobónak odaadtuk, két nap múlva hozta a teljes lemez szövegét! Az LP jól sikerült, szerintem az volt a gond, hogy a média nem állt mögénk, a rádió nem játszotta a dalokat. Így is aranylemez lett, több mint ötvenezer darab fogyott belőle. A médiacsend ellenére is sikeres turnét bonyolítottunk. Ha kapunk megfelelő támogatást, véleményem szerint még sikeresebbek lehettünk volna.
- Az Éjszakai vágta teljes egészében a te szerzeményed, ami szerintem akár egy Edda- líra is lehetne. Hogyan született ez a dal?
- A nóta az Edda-időkben is készen volt teljes egészében, ám a többiek valamiért nem foglalkoztak vele, soha nem engedték feljátszani. Samunak és Pityinek viszont tetszett, Pityi rengeteget segített a hangszerelésben. Nagyon örültem, hogy ennyi idő elteltével végre felkerülhetett lemezre.
- Az Ómen turné végére a P. Box felett is sűrűsödtek a viharfelhők, 1985-ben számos nagynevű rockzenekar fejezte be működését. Mi történt ekkoriban?
- Ahogy említettem, az Ómen-turné sikeres volt. A problémát az okozta, hogy időközben Vikidál Gyulát az István a király előadásokra a Nemzeti Színházba hívták. Az összes szereplő közül egyedül őt fogadták be. Miután a színház szinte minden idejét lekötötte, a zenekarnak kellett hozzá alkalmazkodni. Nagyon nehéz időszak volt ez. 1986. május 14. és 25 között Brémában háromnapos fesztivált rendeztek, ekkoriban jártunk első ízben Nyugat-Németországban, ahová egy disszidens magyar srác segítségével jutottunk ki koncertezni. Ő egy ottani kultúrház igazgatója volt. Három kelet-európai és három nyugat-európai zenekart hívott meg, ebből a P. Box volt a magyar zenekar. Ekkor már Gyula bejelentette a bandából való kilépését. Nem is jött ki velünk, erre a bulira Varga Mikit kértük fel. Vele voltunk Prágában is. Arra nem gondoltunk, hogy Miki velünk marad; Pityi pedig 1986. július 2-án megnősült, végleg Debrecenben maradt és megnyitotta a pizzériáját. Emlékszem, az agárdi Gitárpárbajról egyenesen az esküvőjére mentünk. Mi hárman, Samu, Zoli és én maradtunk a Désiben, csak a nagyteremből leköltöztünk a földszintre. Minden héten klubkoncertet adtunk. Pityi szerette volna, ha évi ötven-hatvan nagyobb buli erejéig együtt marad a zenekar, de mi ettől többet szerettünk volna játszani, kisebb klubokban is, hiszen nem volt más jövedelmünk. Samu a folytatás mellett döntött, hármunk mellé kerestünk egy énekest. A P. Box búcsú bulijára december 15-én a Dési Huber Művházban került sor - Vikidál nélkül - Varga Miki és Bill közreműködésével, miközben a zenekar előbb Metal Company, majd Bill és a Box Company néven ment tovább Deák Bill Gyulával.
- Miért nem vittétek tovább a P. Box nevet hárman?
- A névkérdésben Samu és Pityi egyeztek meg, mi ebben nem vettünk részt. Pityi volt a zenekarvezető, és szerintem a név is az övé volt. Nem zárta ki, hogy esetleg összehoz egy új zenekart - ahogy ez később meg is történt - valószínűleg ezért kellett neki a név, de erről nem tudok többet. Szóval nevet változtattunk, először a Samu által kitalált Metal Companyra, még a plakátot is megtervezte, a betűtípust, a gitárformát. Ebben a formációban Mr. Basary énekelt, aki viszont nem igazán szerette a P. Box, Ómen dalokat, nem is állt jól neki. Ő inkább Scorpions-típusú énekes volt, abban a lágéban érvényesült legjobban a hangja.
- Aztán Bill és a Box Companyre váltottatok.
- Igen, miután Deák Bill Gyulával folytattuk, így ő - egyes vélekedésekkel szemben - nem énekelt a P. Boxban. Bill csatlakozása után Basary még egy ideig billentyűzött nálunk, majd rövid idő elteltével megcsinálta saját zenekarát, és négyen maradtunk. Talán Vonyarcvashegyen volt az utolsó bulink, másnap Samu disszidált. Sajnos el kell ismerni, hogy a klubozás nem jött be, nem volt érdemes csinálni. 1989-ben szólt Nagy Feró, hogy segítsem ki a Beatrice-t egy pár bulin, mert Miklóska Lajos kórházba került, két hete dob-gitár felállásban játszanak. Gyorsan megtanultam a Rice nótákat, és beugrottam pár bulira. A Rice sokat játszott, ezzel szemben a Bill és a Box Company keveset. Aztán egyszer csak beütött a krach, amikor a két fellépés ütötte egymást. Húztam-halasztottam, el kellett dönteni, hogy mi legyen: végül a Beatrice-t választottam, szerettem ott játszani. Pár hónapra rá Pálmai Zolit is megkértük, jöjjön át, mivel a Rice korábbi dobosa nem állt a helyzet magaslatán. Ezek után Bill a saját szája íze szerint alakította át a Bill és a Box Company-t, amiből lett a Deák Bill Blues Band.
- Hogyan tudtad meg, mi történt Bencsik Sándorral?
- Éppen valamelyik szállodában aludtunk Nyíregyházán. A barátnőm Pestről telefonált, hogy Samu édesanyja hívta a halálhírrel. Borzasztó érzés volt, mert Samuval igazán jóban voltunk. Pálmai Zoli hozta haza a családot, többször is volt kint, ő pontosabban el tudja mesélni a történteket. Én nem szeretnék erről többet mondani.
- Pityi több interjúban elmondta, hogy a régi formációkból te voltál az egyik legjobb barátja, veled bármikor szívesen újra játszott volna. A P. Box feloszlása után tartottátok a kapcsolatot?
- Természetesen. A későbbiekben, mikor Debrecen környékén játszottunk - például a Gitárpárbajjal-, mindig náluk aludtam. Külön szobám volt, Pityi tréfásan megjegyezte: "Ez a te szobád!". Nagyon jó barátságban voltunk, soha semmilyen probléma nem volt köztünk. Koncert után általában az Attilában kötöttünk ki, kikért egy-egy vodkát, és azt mondta: "Megyek, megetetem a játékgépet!". Mindig ki tudott belőle szedni egy csomó pénzt, amiből aztán tovább tudtunk vodkázni. Kevés szóból értettük egymást, sokszor nem is igen beszélgettünk. Kevesen tudják, de mi még a későbbiekben is játszottunk együtt. Miután Feró úgy döntött 1993-ban, hogy egy darabig szünetelteti a Beatricet, megalakítottuk a Boxer zenekart. Nem emlékszem pontosan, hogy Vikidálnak vagy Pityinek jutott eszébe, esetleg közös megegyezéssel, de 1994-ben megcsináltuk ezt a formációt. Gyula, Varga Miki és Fekete Zsolt énekelt, Pityi billentyűzött, Szűcs Norbi gitározott, Pálmai Zoli dobolt, és én voltam a basszusgitáros. Nem voltunk turnézó zenekar, de volt jó néhány fellépésünk, ahol újra együtt játszottam Pityivel. A kolozsvári Nemzeti Színházban nyomtuk az első két bulit, mindkettőt teltházzal. Óriási élmény volt. Aztán újra előjött a régi probléma, akkor éppen a gyorséttermet nyitották meg Debrecenben, úgyhogy nem maradt ideje a zenélésre; ezért jött helyette Jankai Béla. A Boxer ma is létező banda annak ellenére, hogy jó ideje nem játszottunk. Egyébként soha nem merült fel - még Pityi idejében sem -, hogy ezt a zenekart P. Boxnak hívjuk.
- Egyesek szerint 1986-ban azért oszlott fel az akkori P. Box, mert anyagi vita volt Samu és Pityi között. Igaz ez?
- Nem, egyáltalán nem! Pityi és Samu között semmiféle anyagi vitáról nem tudok. Mint korábban említettem, a fellépési helyszínek okoztak közöttük a nézetkülönbséget, de ez korántsem eredményezett szakítást. Végső soron Pityi nősülése és Debrecenbe költözése pecsételte meg a P.Box sorsát.
- Beszéljünk a 2000-es évek P. Boxáról! Neked szólt Pityi, hogy újjáalakítja a zenekart?
- Mondta persze, sőt jó pár bulin ott voltam. A régi tagok mindannyian tudtak erről, lemezt is kaptunk Pityitől. Akkor is voltam nála, amikor a stúdiót építette. Pityi mindent kihozott az új zenekarból, amit lehetett. Nem annyira viselte meg, hogy a régi sikereket ma már nem lehet elérni. Nagyon ügyesen szervezett, intézte a zenekar dolgait, alapvetően elégedett volt a csapattal. A P.Boxot korábban is Pityi vezette, intézte a koncerteket, szerződéseket, míg Samu a zenei dolgokat irányította. Emlékszem, nagyon szeretett volna Rákócziról rockoperát írni; bele is kezdett, de sajnos már nem tudta befejezni.
- Mikor tudtad meg, hogy nagy baj van Pityivel? Találkoztatok, beszéltetek ezekben az időkben?
- Beszéltünk persze, mesélt a sugárkezelésről, és bízott benne, hogy meggyógyul. Tartottuk a kapcsolatot. Majd mikor kiderült, hogy mégis nagyon nagy a baj négyen, Vikidállal, Pálmai Zolival, és Varga Misivel autóba ültünk, lementünk Debrecenbe. A kórházban azonban már nem tudtunk beszélni vele, nem ismert meg minket. Sajnos addigra már nagyon rossz állapotban volt, az orvosok sem tudtak jót mondani. Két hét múlva kaptam a hírt, hogy Pityi itt hagyott bennünket.
- Mit jelent neked ma Bencsik Sándor és Cserháti István emléke; mit jelent a barátságotok és az együtt töltött idő?
- Egészen addig az igazi barátságot jelentette, míg a sors el nem sodort minket egymástól. Mindkettőjüktől barátokként váltam el. Szegény Samu halála rövidre szabta ezt a kapcsolatot, de - ahogy már említettem - Pityivel a zenekarból való távozása után is találkoztunk.
Hegedűs István
