A szövegíró szemével
(Interjú Csiga Sándorral)
1. rész

Az egyik legmeghatározóbb magyar rockhimnusz a Zöld, a bíbor és a fekete dalszövege Csiga Sándor nevéhez fűződik. A szövegíró, akinek szerepe a zenekar régi és újkori történetében egyaránt meghatározó, ma is ápolja Cserháti István, az elhunyt alapító emlékét, s hűségesen kitart a debreceni formáció mellett. A névviselés körüli áldatlan állapotok tisztázása érdekében a www.pbox.hu szerkesztősége interjú sorozatot indít, melynek első vendége Csiga Sándor.

- Hogyan kerültél kapcsolatba Cserháti Istvánnal és Bencsik Sándorral, miként jött létre a P. Box zenekar?

- Schuster Lóránt is alátámaszthatja a tényt, miszerint már a P. Mobil időkben felmerült az együttműködés lehetősége. Ám a repülés, valamint egyéb elfoglaltságaim miatt meghiúsult a közös munka. Akkoriban hagytam fel az aktív zenéléssel, inkább a dalszövegírás felé kacsingattam. Egy zenekar életében való intenzív részvétel komoly kihívást jelentett, én pedig nem éreztem magam elég érettnek ehhez. A huzavona eltartott néhány évig, s közben megalakult a Dinamit együttes. Már aktív szövegíró voltam, mikor Papp Gyulán keresztül kapcsolatba kerültem velük, aztán egy Budai Ifjúsági Park-beli találkozón Németh Gabi és Vikidál Gyula javaslatára kezdtünk el együtt dolgozni. Ám a Hanglemezgyár erős befolyása és főleg kemény megkötései miatt a dinamitos pályafutásom nem tartott sokáig, ilyen körülmények között nem tudtam és nem is akartam ebben részt venni.
Vikidál után a P. Mobil Tunyóval ment tovább, mi pedig az 1980-as Hajógyári Fekete Bárányok koncertet követően (mert volt több is) egy házibuliban dumálgattunk Cserháti Pityivel, akivel régóta ismertük egymást. Beavatott az akkor még nem publikus terveikbe, miszerint a P. Mobil tagok Schuster Lóránt nélkül képzelik el a zenekar jövőjét. Aztán a dolog kitudódott, és ahogy teltek-múltak a hetek, Tunyó, Kékesi és Mareczky - nyilván erős érzelmi és biztonsági okokból - kihátrált a korábbi közös elhatározásból. Végül Cserháti és a Bencsik otthagyta a P. Mobilt, együtt kívántak létrehozni új zenekart. Arról nem tudok, hogy kettejük között felmerült volna a külön-külön úton való folytatás lehetősége, amelyre Pityi önéletrajzában található utalás. Mikor megkaptam tőle Bencsik Samu elérhetőségét - közel laktam hozzá, Kelenföldön, a Tétényi úton, a pályaudvar közelében - meglátogattam lakásában, a Lecke utca 4-ben. Attól kezdve szoros barátság alakult ki közöttünk. Pityi akkor már kint lakott Csillaghegyen a Csermák Antal utca 3-ban; a hely később legendás rockbázissá nőtte ki magát. Hamar megállapodtunk, majd formálgattuk a lehetséges irányokat, valamint igyekeztük kialakítani a zenekar szellemiségét. Ekkoriban még a Zrínyi nyomdában dolgoztam könyvkötőként; reggel meló, délután próba, aztán mentük fel Samuhoz, ahol vodka-paradicsom italok mellett dolgoztuk ki a legapróbb részletekig a zenekarral kapcsolatos teendőket. Sok esténkbe és éjszakánkba került mindez!
Mivel Pityi a Napsugár együttesben már szerzett adminisztrációs tapasztalatokat, így ő lett a zenekarvezető. Korábban szóba került, hogy csináljam én, de nem vállaltam. Mint ahogy színpadi jelenlétem ötlete is felmerült, amihez szintén nem volt kedvem. Ugyanis nem akartam második Schuster Lóránt lenni. Egyik döntésemet sem bántam meg. Pityi egyébként kiválóan végezte zenekarvezetői feladatát, korrekt volt, megfontolt és jól szervezett. A zenekarral kapcsolatos kérdések kizárólag Samu és közötte dőltek el, ebbe másnak nem volt beleszólása. Egy idő után már én sem vettem részt ezekben a döntésekben, csakis a látványra és a dizájnra koncentráltam.

- Manapság vitatott a Pandora's Box és a P. Box eredete, vagyis, hogy kinek az ötletére született az elnevezés. Cserháti önéletrajzában azt írja, hogy a P. Box név az övé, míg mások Bencsiknek tulajdonítják. Te mit tudsz erről?

- A P. Box név egyértelműen Cserháti Istvánhoz köthető, amit nyilvánvalóvá tesz, hogy kilépése után Bencsik Sándor sem használta a nevet, inkább módosította. Bár tudom, többen Samunak tulajdonítják az ötletet, de emlékeim szerint Pityi találta ki. A Procol Harum volt a mániája (e zenekar egyik száma a Pandora's Box - a szerk.), tőlem még dedikált albumot is kapott. A megjelenítésben már nekem is volt szerepem, mint például a zenekar nevének gót betűkkel való kiírása. Samuval és Pityivel a P. Box felbomlása után is tartottam a kapcsolatot; ekkor Bencsik Szigetszentmiklósra, Cserháti pedig Debrecenbe költözött. Samu más zenekari néven folytatta a zenélést, Pityi pedig megcsinálta a P. Box Pizzériát, mint vállalkozást, ilyen formában használta a nevet. Ebből soha, semmilyen vita nem volt az egykori tagok között, mivel Pityi volt a zenekarvezető. Szerintem ez is alátámasztja, hogy Pityié volt a név, mert a szétválás után a pizzériáját hívták P. Box-nak és nem a zenekart.

- Hogyan alakult ki a P. Box első felállása?

- Nagyon fontos, hogy a P. Box zenekart Cserháti István és Bencsik Sándor alapította, hárman határoztuk meg a koncepciót, és ehhez kerestünk megfelelő társakat. Tehát nem az öt zenekari tag osztozott egyenlő jogokkal. Sáfár Öcsi neve már Samu szobájában az első megbeszéléseken felmerült, aminek nagyon örültem. Szerettem a V'73-at, ahogyan az Emersont és az egyéb progresszív zenéket is. Nem csalódtam, Öcsi be is vált, mint basszusgitáros. Akkoriban nagyon jó viszonyban voltunk, a barátomnak tartottam. Utána az énekesi posztot kellett betöltenünk. Jó pár énekest meghallgattunk, mikor ráakadtunk Varga Mikire. Majdnem hibátlanul ment át a rostán, már csak a dobos hiányzott. Nagyon közeledett a bemutatkozó buli, a Karácsonyi Popmeccs, és az önálló szilveszteri buli a Corvin moziban, mikor novemberben - ha jól emlékszem 23-án -, a társaság Szabó Istvánt választotta dobosnak. Rengeteg - talán huszonvalahány dobossal - próbálkoztunk, egyik sem volt tökéletes. Sáfár Öcsi kardoskodott Szabó Putyur mellett abban a reményben, hogy fiatal, és minden valószínűség szerint nevelhető. A zenekari próbák előtt és után külön foglalkozott vele, tanítgatta. A tagok közötti egyenlőtlenség a szerzői jogdíjak elosztásában is megmutatkozott: Pityivel és Samuval hárman egyenlő arányban osztoztunk; Sáfár Öcsi és Varga Miki kevesebbet kapott, Szabó Putyur pedig semmit. (Az első lemezen 6-6 számban szerző Cserháti, Bencsik és Csiga - a szerk.). Viszont a fellépési díjakat Pityi egyenlően osztotta el, ha jól tudom, később az újkori P. Boxnál is ezt a gyakorlatot folytatta. Sáfár a zenei dolgokba beleszólhatott, melyeket részben elfogadott a társaság, részben nem. Ez utóbbit Öcsi elég nehezen viselte, de Bencsik döntése ellen semmit sem tehetett. Szabó Putyur viszont minden tekintetben "körön" kívül esett, még a dob témákat is Sáfár írta meg neki. Később adódtak problémák a szerzői jogdíjak körül, de igazából nem érdekelt; örültem, hogy a társaság kreatív részese lehetek.
Emlékszem az első P. Box bulira: mikor megszólalt az első szám, volt, aki dzsekivel a fején "hallgatta", volt aki "pémobilozott" és "árulózott". Később lekerültek a dzsekik, elkezdtek ugrálni és élvezték a zenét. Hát eléggé érdekes idők voltak ezek. A legemlékezetesebb buli számomra a BS-ben tartott 1982-es májusi Popmajális, ahol az egész szakma képviseltette magát. Az est csúcspontját az Edda-Karthago-P. Box hármasa jelentette, itt megvalósíthattuk igazi látványelképzeléseimet. Például bikafejeket szereztem a vágóhídról, erről Varga Miki is mesél a P. Box filmben. Az egyik road és az akkori barátnőm egy dedikált P. Box lemezt vittek a vezérigazgatónak, ezért kaptunk kettő darab bikafejet. A taxiköltség mellett egy üst vásárlásába is kellett invesztálni, aztán Putyuréknál napokon keresztül addig főztük a fejeket mígnem, a hús csontig letisztult róluk. Ráadásul csak az egyik fej fért az üstbe, a másik a fürdőkádban várt a sorára. Mikor Putyur neje hazaérve elhúzta a fürdőkád előtti függönyt, szó szerint egy bikafejjel nézett farkasszemet, ugyanis a szemek a helyükön voltak! Képzelheted. Kishíján végleg kitiltott bennünket! A dobdobogóhoz a várfalat is ott készítettük el vastagabb hungarocell lapokból. Később a Budai Parkban sokan nem is gondolták, hogy ez díszlet, azt hitték, a hely része. Pityinél a Csermák Antal utca kereszteződésében éjszaka - mikor még nem volt nagy a forgalom - csináltunk egy sportcsarnoki színpadra való pókhálót is. A koncert elején pedig lányok lepelben, fáklyával a kézben mentek fel a színpadra, ahogy kell. Volt ott tömjénfüst, parázs, és minden, ami szem-szájnak ingere. A lényeg: ezen a bulin olyan sikere volt a P. Box-nak, hogy az utánunk következő Karthago koncertjének közepén is még P. Box-ot kiabáltak az emberek. Az Edda viszonylag későn jutott színpadra, talán ennek is köszönhető, hogy a közönség fele addigra otthagyta a bulit. Kaptak negyvenezer forintot a show-műsorra, ami akkor nagy pénz volt, ebből aztán kihoztak valamilyen katonásdit zsákokkal, meg különböző emberekkel, akik fel-alá rohangáltak. Ezzel szemben mi saját kezűleg hoztuk össze a látványt - egy taxi és egy üst költségből! Akkora sikerünk volt, hogy nem is tudom, hova jutottunk volna, ha együtt marad az a felállás. Sajnos, rövid idő után Varga Miki távozása került napirendre. Egyrészt megszűnt a Dinamit és Vikidál szabad lett, aki - miközben a Kugli együttessel lépett fel - rendszeresen találkozgatott Samuval. Bár Mikit nem fúrta, jelezte, szívesen együttműködne a zenekarral. Másrészt Miki Papp Gyulával kokettált; úgy tűnt, szívesebben dolgozna vele, mint a P.Box-szal. Pedig korábban Somék is megkeresték, hogy Révész kiválása után menjen a csúcskorszakát élő Piramisba, ám az erős csábítás ellenére is nemet mondott. Viszont a Papp Gyula-féle svéd-magyar együttműködés elvileg - mint egyszeri lehetőség - érdekelte Mikit. Persze Samuék sem nézték mindezt jó szemmel, s megtörtént az énekes csere: Miki helyett jött Vikidál. Én már ekkor sejtettem, hogy együttműködésünknek nagy valószínűséggel vége szakad, mert Gyulával korábban a Dinamitnál is voltak problémáink. Főképp a szövegeim miatt, szó szerint ezt mondta nekem: "Sanyikám én megértem, hogy Te mit akarsz mondani, de az egyszerű csápos ott lenn, az nem fogja megérteni!" Így jöttek azok a szövegek, amelyeket aztán a Dinamitnál is lehetett hallani, és amelyeket Németh Lojzi a mai napig nehezményez.
A második P.Box lemezen még ott vagyok, de már beleírogattak a verseimbe; ott volt Gombócz Lajos is a BHG Klub vezetője, és Varga Misi, aki később az Európa szövegét írta. Ennek a verze-dallam részeihez van némi közöm, mert eredetileg egy másik P.Box-számhoz készült. Mikivel csiszolgattuk egy darabig. A Soha nem elégben, vagy a Vágtass velemben is vannak részeim, de ezek a szövegek már nem teljes egészben az enyémek; bár éppen a "Soha nem elég" az én ötletem volt. A Valami r'n'roll-nak például minden második sora az enyém, a másik fele Gombóczé. Én az "Idegen utcákon" címet adtam neki, de Samunak megtetszett Gombócz ötlete, hogy egy kicsit gizda, érted: "valamiféle r'n'roll". Egyébként ezt a lemezt már nem annyira kedveltem, mint az elsőt, annak ellenére, hogy jó anyag és mind a mai napig működik. Később úgy döntöttek, hogy le kell adnom a pénzemből, mert Putyurnak is jár valami, a Vikidálnak pedig többet kell kapnia, mint Varga Mikinek, úgyhogy elegem lett. Például megcsináltam azt a mélynyomós színes plakátot, amit a zenekar pénzért árult, ez is ment a közösbe; pedig Samu szólt a többieknek, hogy ebből járna nekem. Nem nagyon érdekeltek már ezek a kicsinyes torzsalkodások, inkább egy Yes-szerű csapatban gondolkodtunk Csillag Endrével és Varga Mikivel. Ebből persze semmi sem valósult meg, viszont lett helyette egy Sirokkó nevű zenekar. Valamikor a második nagylemez megjelenése után megszüntettem a P. Box-szal való együttműködést. Később leültünk ugyan megbeszélni a történteket, de akkor ez így alakult. Egyébként az Ómen lemezre is írtam, de azok a szövegek Samunak nem tetszettek, másra gondolt. Pityi pedig dekadensnek tartotta. Ők is szerették volna, ha az album én szövegeimmel jelenik meg, de valahogy nem volt meg az összhang közöttünk. Később Samu édesanyjával és feleségével is beszéltem erről: elmondták, hogy Samu sokat vívódott ezen, de az akkori elképzeléseihez nem illeszkedtek ezek a szövegek. Nekem furcsa volt, hogy végül az a Hobó írta meg a lemezt, aki előtte gyakorlatilag uszított a zenekar ellen - végül Samu ezt félretette. Ennek ellenére az Ómen-album jól sikerült, viszont 1985 környékére ez a fajta zene meghalt. Sorban szűntek meg a nagy zenekarok, a Mobil, a Karthago, a Korál, aztán nem sokkal később a P. Box is. Egyébként 1985-ben a Mobil megszűnésekor, Zefivel való beszélgetésünkkor felmerült, hogy folytatjuk. Én vállaltam a szervezést és, hogy írom a szövegeket; még be is mentem Wilpert Imréhez, aki elküldött azzal, hogy az előző turné nem volt túl sikeres - mondom, 1985-ben gyakorlatilag minden klasszikus rockzenekar haldoklott, mitől lett volna épp a Mobil-turné sikeres? - ezért bizonyítsuk be, hogy van igény a bandára, turnézzuk körbe az országot, aztán megbeszéljük, hogyan tovább. Tunyó viszont ezt nem vállalta, mondván, nagy a családja, el kell tartania őket, ezért inkább elment vendéglátózni. Így kútba esett az egész elképzelés.

- A második P. Box nagylemezen A Zöld, a bíbor és a fekete című szám szövegírójaként Csiga Sándor van feltüntetve. Sáfár József állítása szerint viszont alapvetően nem a te munkád. Mi az igazság ezzel kapcsolatban?

- Természetesen én írtam a szöveget Radics Béla halálakor. Alig, hogy leraktam a tollat a Dési Huber Művelődési Házban, akkori próbahelyünkön, egyenesen a temetésre siettünk. Samuval álltunk Radics sírja mellett és néztük a ceremóniát. Nagyon nem gondoltam akkor, hogy néhány év múlva Samuval fog mindez megtörténni. A rendszerváltást követően sikerült előkerítenem egy 1978-as P. Mobil felvételt, amelyen még az eredeti, legendás felállás játszott, ekkor jeleztem Schuster Lórinak, hogy ki kellene adni, vagy valamit kezdeni kellene vele. Beszélgettünk arról is, hogy készítünk egy Bencsik emléklemezt A Zöld, a bíbor és a fekete címmel. Mivel próbálom elkerülni az önismétlést, ekkor vetettem fel, ha már ez a dal felkerül, írok hozzá egy harmadik versszakot. Lóránt pedig kitalálta, hogy a számot a négy rocktenor, Varga, Vikidál, Deák Bill és Tunyogi énekelje. Ez volt a nóta reinkarnációja, amely egyébként sokkal sikeresebb lett, mint az eredeti; gyakran ma is ezt a verziót gondolják annak. Annak idején a 80-as években a dal 2-3 évig slágerlistás volt, ez volt az első korszaka, aztán szép lassan elfelejtődött, de legalábbis kevesebbszer játszották. Egy-két évvel a rocktenoros változat megjelenése előtt Deák Bill egy önálló koncertet adott a Petőfi Csarnokban - talán ez volt az első önálló bulija -, ahol dugig telt a csarnok, még a büfénél is alig lehetett férni. A buli végén Bill elnyomta a dalt és a tömeg vele énekelte egy emberként. No, ekkor meglepődtem, hogy ez a nóta még él.

- A Varga-Vikidál váltást követően még történt egy Sáfár-Zselencz és egy Szabó-Pálmai csere is, már ami a lemezeken szereplő felállásokat illeti. Ezekről mit tudsz?

- A Sáfár-féle cseréről első kézből tudok beszámolni hiszen, mint mondtam, Bencsik Samuval nagyon jóban voltunk. Már sokkal korábban szeretett volna megválni Öcsitől, mert szerinte állandóan okoskodott, tudálékoskodott, ráadásul mindent túlbonyolított. Mindemellett nem tartotta igazi rockernek. Akkoriban védtem Öcsit, mert jó cimbora volt, és abban is igazat adtam neki, hogy nem kell egy második P. Mobilt csinálni. Megint más kérdés, hogy a "pémobilosabb" második lemez jött be a közönségnek. Nekem még megvannak a Varga Miki-féle változatok, szerintem azok jobbak lettek volna, a lemezen végül nagyon le lettek egyszerűsítve a dallamok.
A lényeg: 1982-ben az Eddások szerint Zsöci ínhüvelygyulladástól szenvedett, ezért májustól már nem lépett fel a zenekarral. Bár ténylegesen volt ilyen problémája, de ettől még tudott volna játszani. Én már 1982 elején leültem vele, beszélgettünk, és később májusban is. Tudtam, hogy Samu addig nem nyugszik, míg nem cseréli le Öcsit és szerintem Zsöci nagyon jó váltási lehetőség volt. Amikor beszéltünk, elmondta, hogy a problémák ellenére jó cimborák Pataky Attilával - amelyen kicsit meglepődtem -, és noha nagyon szívesen eljönne a P. Boxba (még egyszer mondom, 1982-t írunk!) de előtte megbeszéli Patakyval. Mit ad Isten, gyorsan visszavették az Eddába, hiszen elég furcsán vette volna ki magát, hogy az Eddában nem tud játszani, a P. Boxban viszont igen. Így aztán, amíg az Edda működött, Zsöci ott basszusgitározott, utána viszont jött a P. Boxba. Tudom, Öcsi manapság úgy kommunikálja mindezt, hogy nem szereti a rockzenét és szinte könyörgött, hadd jöjjön el. De azért nyilván tetszett neki, hogy sok embernek játszhat, lemezen szerepelhet és még pénzt is kereshet vele. Hadd ne mondjam, hány olyan zenekar létezett, akár a V'73 is, amely nagyon progresszív volt, manapság viszont alig-alig emlékszik rá valaki, hiszen nem sok minden maradt utána. Öcsinek nagy szívfájdalma volt, hogy Lerch és Herpai nem vitték el a V'Moto-Rock-ba, pedig alapvetően úgy indult a történet. A lényeg, hogy azokat a problémákat, amelyeket Samu folyamatosan érzékeltett vele - hiszen zeneileg egyértelműen Bencsik volt a zenekar irányítója, még ha Öcsi volt is a tanultabb zenész -, azokat egyre nehezebben viselte, emiatt nyilván nem érezte annyira jól magát. Az Edda búcsúkoncert után viszont elérkezett az idő, amikor mennie kellett. Ugyanis Zsöci alkalmas volt a feladatra, mindenféle - és nemcsak zenei - szempontból. Ezt követően Zsöci Samuval és Pityivel is nagyon jó barátságba került. Tény, hogy a személycsere már régóta érett. Hogy ebből Öcsi mit észlelt és mit nem, azt nem tudom megmondani, de így történt. Pálmai Hobó után felszabadult, Szabónak pedig kiesett a mankója, a Sáfár. Ezer szállal kötődött hozzá, amelyek Öcsi távozásával elszakadtak. Zsöci megbízható, stabil alapot szeretett volna, de a többiek is Pálmait akarták. Ennyit tudok, amennyit Samu és Pityi elmondtak nekem.
Egyébként bőven volt gond akkoriban: túl voltunk az István, a királyon, Vikidál Koppánnyá változott, a turnén Samu többször is figyelmeztette Gyulát: vigyázzon, mert az üvöltözéstől előbb-utóbb elveszítheti a hangját. 1985 végén, egy Corvin mozis koncerten épp ott volt Tunyó - aki akkoriban szabad volt, hiszen a P. Mobil is befejezte a működését egy időre - az öltözőben a fülem hallatára Samu azt mondta neki, hogy "Tunyókám, fogunk mi még együtt játszani!". Ebből sajnos - az ismert okok miatt - soha nem lett semmi, pedig érdekes lett volna. Vikidál és Samuék között ekkor már eléggé megromlott a viszony. Gyula elkezdett színházazni - egyébként azt a stílust mindig is szerette -, egyre kevésbé ért rá a P. Boxra. Számomra eléggé furcsa, tudathasadásos állapot, hogy az egyik pillanatban még Koppány vagyok a színpadon és üvöltök az embereknek, akik egyként mozdulnak, fellázítom az országot, aztán pedig tisztán, modorosan énekelek egy színházi előadáson. Így történt, hogy 1986-ban a német turnén ismét Varga Miki állt a fronton, 1986 vége felé pedig már Bill volt a P. Box énekese. Az utolsó koncerten is ő énekelt. A történeti hűség kedvéért ezt is rakjuk rendbe és tiszteljük meg ezzel: Deák Bill Gyula igenis, a P. Box énekese is volt! Ezt a biográfiák egyébként nem szokták megemlíteni.

(folytatjuk)

Hegedűs István

2012 Pandora's Box