P.Box akusztikus koncert
Debrecen, Kölcsey Művelődési Központ
2010. dec. 03.
Alaposan felforgathatta a népek hazai rockkultúráról magukban kialakított képét, miután átlépték a debreceni Kölcsey Központ impozáns „küszöbét”. Bizony alaposan megújult az egykori lepukkant szocreál művház, demonstrálva, hogy a sokat szidott, viszont annál jobban negligált rock and roll műfaj is megérdemli – sőt jól érzi magát – egy kultúrált kultúrház láthatóan frissen renovált falai között. Amúgy éppen egy különlegesnek mondható hangverseny készülődik december 3-án este 7 órakor; Debrecen város lokálpatrióta zenekara, a Pandora’s Box emlékezik meg tízéves fennállásáról, és tiszteleg öt éve elhunyt zenekarvezetője emléke előtt.
Az előzetes beharangozókból a megtelt széksorokban üldögélő rockerek - és a másfajta muzsikát kedvelők is persze - pontosan tudták, hogy mire érkeznek: a „különleges” jelző az akusztikus, más néven ülős, csúnyább nevén unplugged- jellegű előadást takar. Amire mai, elgépiesedett világunkban fokozott igény mutatkozik. És amibe az is belefér, hogy a hangulatot bemelegítendő, vendégül lássanak három akusztikus tétel erejéig egy szép reményekre jogosító fiatalembert, aki mindössze egy szál dobozgitárját hozta magával. No és különleges hangszerkezelési technikáját, amellyel egy kisebb zenekar hangzását képes imitálni. Az alma általában nem szokott messze esni fájától. E mondást Koltai Lászlónak, az egykor Hungária, Alligátor basszusgitáros, néhai Klein Cila kisebbik fiának rövid, ám hatásos blokkjában maradéktalanul sikerül bizonyítania.
A tehetséges „előmuzsikust” rövidesen kettő követi a színpadon: KoroknaI „Kori” Árpi és Sándor „Günter” József duettje egy Rock and rollt ígér, amely egészen az égig ér. Odáig, ahol Cserháti Pityi, az „Öreg” figyeli óvón fiatal zenésztársai színpadi megnyilvánulásait. Mert az első akkordtól az utolsóig valahogy ott lebeg a legendás Hammond-orgonista szelleme. Testet ölt Günter és a vendég Kozma Norbert akusztikus gitárjaiban, a később pódiumra lépő Juhos Norbert lágy, simogató cselló szólamaiban, amint Szabó Krisztián billentyűfutamaival egyetértő szimbiózisban csaknem egy komplett nagyzenekar hangzását képesek megidézni. Kiss Konrád, aki lassan feledtetni képes Bodó Tamás fergeteges tempóit és pörölyszerű dobütéseit, az ünnepélyes hangulatnak megfelelően visszafogottan, de Ferenczi Tibor „Cézi”-vel tökéletes összhangban biztosítja a precíz, ám mégiscsak kemény alapokat. Kori most veszi csak igazán hasznát (legalább is itt, a P.Boxban) színházi múltjának és jelenének: tág intervallumban mozgó, kristálytiszta, erőteljes (egykori megfogalmazásom szerint Varga Miklós és a hőskorszaki Vikidál- orgánumok keveréke) énekhangja az akusztikus átdolgozásokhoz méltón a rockoperák világában kalandozik. Magabiztosan uralja a frontot, a Soha nem elég ős-P.Box opusz unplugged-ra finomított verziójával is képes megénekeltetni a nagyérdeműt. Eddigi vokalista segítője Erdős Fruzsina Sebestyén Mártát idéző „a capella” népdalfeldolgozása vezeti be az Ezerév himnikus, történelmi sorait, amitől hirtelen feszítő nyomás keletkezik a mellkasban; ott is marad egészen addig, míg fel nem oldódik a mindent elsöprő, hömpölygő zenefolyamban. A lassanként lerágott csonttá koptatott Zöld, a bíbor és a fekete újszerű átgondolásával a Deep Purple - Fools introjával, a megszokottól homlokegyenest eltérő hangszerelésével képes megborzongatni. Egy élőben soha nem játszott darab, a hajdani bemutatkozó demo lemez Itt hagyott világ című tételéhez Günter invenciózus villanygitár szólója adja az alaphangulatot. Mindezek után, a kitűnő gitáros énekével a pangeás Még egy perc akusztikusa után a legújabb dalban, a Tűzben égni-ben már a zúzós elektromos hangszereké a főszerep. Az idáig jólnevelten ülő, de lelkesen tapsoló emberek sorra felugrálnak – hiszen a végére megérkezik a (Long Live) rock and roll, hogy a szelencéből tíz éve kiszökött csapat elbúcsúzzon a mai estére. Ám a vox populi-nak nehéz ellenállni: a ritkán hallható Legyek az első, valamint a megasláger Vágtass velem - Korit segítve - közel ötszáz ember torkából tör elő elementáris erővel, a rock hagyományos elektromos hangszereivel, most már az egyedül maradt P.Box ötfős legénységével.
Pandora szelencéjének titkos rekeszéből a Remény mellett más is kiszabadult ma este: a rock kereteit szétfeszítő, klasszikus elemekkel átszőtt igényes Muzsika, öt debreceni fiú zenei alázattal mélyen átitatott tolmácsolásában.
Hegedűs István